Harmadik nap

Reggel 7-kor felkeltünk és felöltöztünk az étkezéshez. A kb félórás virslis reggeli után visszamentünk a szobánkba, mivel össze kellett pakolnunk a bőröndöket. Miután mindenki csomagját föltették a buszra, elindultunk a Bakonaki-tó melletti energia pontokhoz. Az erdőbe érve egy csodaforrás is volt amibe megmosakodtunk. Az idős falusiak szerint, ha megmosakszunk a vízben jobban fogunk látni és hallani is.

Nem messze a forrástól egy kis templom is ami be volt zárva, ezért csak kívülről tudtuk megtekinteni. Az idegenvezető azt mesélte, hogy (szintén) a falusiak szerint amikor ott dolgoztak barna ruhás szellemeket láttak.  Miután kijutottunk az erdőből megálltunk egy játszótéren is. Úgy fél óra múlva már meg is érkeztünk Göntérházára, ahol a két tannyelvű iskolát látogattuk meg. Az ottani gyerekek bemutatták diabemutatón az iskolájukat és néhány számot is előadtak. Mivel a Nemzeti Összetartozás napja volt mi is röviden elmeséltük iskolánk hasznos tudnivalóit és énekeltünk is. A kis ünnep végén  a Vácis indulót is előadtuk.

Már minden fiú arra a pillanatra várt...amikor végre megmérkőzhetett egymással a három suli. Ha jól emlékszem a végeredmény 1-1 lett.

Miután a fiúink eléggé kifáradrak  jöhetett az ebéd!!!!!!! (Igazából erre mindenki várt.) Sült csirkét, kenyeret és banánt rejtett a hidegcsomagunk. A sok finomság elfogyasztása után felszálltunk a buszra és elindultunk Rédicsre a híres gördeszkás paphoz. A templom tudnivalói és a sok kérdezgetés után a pap (Lendvai Zoltán) parókiájához  utaztunk. A kerítés mögött két óriási komondor lihegett nekünk. Rögtön mindenki megsimogatta őket, de utána rohantak át az út túloldalára, mivel Zoli atya megmutatta nekünk mi is az a gördeszkázás. Néhány autogram után elindultunk hazafelé. Búcsút vettünk idegenvezetőnktől, Zoli bácsitól, aki három napon át rengeteg információval látott el bennünket. Amint átléptük a Szlovén határt mindenki elővette a mobilját és hazatelefonált. Az út kb 4 órás volt és egyszer álltunk meg egy benzinkútnál.  7 óra után megérkeztünk a Blaha Lujza térre ahol már szüleink vártak bennünket. Megtapsoltuk sofőrünket, Miklós bácsit, és indultunk haza.

Így összefoglalva az utazást voltak nagyon vicces és jó pillanatok, melyek örök emlékként maradnak bennünk.  A tanárokkal is nagyon jó volt együtt, Szlovénia is nagyon szép volt! Köszönöm társaim nevében!