Nagyon izgultunk az előadás előtt, amire páros munkában prezentációkkal készültünk. Ezt az alkalmat  igazából a témanap főpróbájának tekintettük. A bemutató előadáson iskolánk alsó tagozatosai és a tanító nénik vettek részt valamint néhány szülői is. A kezdeti izgalom után szépen belejöttünk, még kérdésekkel is bombáztak bennünket iskolatársaink. Különösen Hadik Mihály múmiája foglalkoztatta őket. Örültünk, hogy ennyi ember előtt kipróbálhattuk magunkat!

Az értékelő órán Dodi bácsi bevezetője után kérdőívet töltöttünk ki, melyen a tanulmányi kirándulással kapcsolatos kérdések voltak. A kérdőív után prezentáció segítségével átnéztük merre jártunk, és felidéztük a legklasszabb élményeinket. Most láttuk csak igazán, hogy három nap alatt mennyi helyre eljutottunk, eddig ez nem igazán tudatosult bennünk.

A ppt után elmondtuk véleményünket a kirándulással kapcsolatban, amiből az derült ki, hogy életre szóló élményekben volt részünk. Többen kevesellték a szabadidőt, de igazából ez nem volt nagy meglepetés, mert tanáraink felkészítettek erre bennünket.

Reggel 7-kor felkeltünk és felöltöztünk az étkezéshez. A kb félórás virslis reggeli után visszamentünk a szobánkba, mivel össze kellett pakolnunk a bőröndöket. Miután mindenki csomagját föltették a buszra, elindultunk a Bakonaki-tó melletti energia pontokhoz. Az erdőbe érve egy csodaforrás is volt amibe megmosakodtunk. Az idős falusiak szerint, ha megmosakszunk a vízben jobban fogunk látni és hallani is.

Nem messze a forrástól egy kis templom is ami be volt zárva, ezért csak kívülről tudtuk megtekinteni. Az idegenvezető azt mesélte, hogy (szintén) a falusiak szerint amikor ott dolgoztak barna ruhás szellemeket láttak.  Miután kijutottunk az erdőből megálltunk egy játszótéren is. Úgy fél óra múlva már meg is érkeztünk Göntérházára, ahol a két tannyelvű iskolát látogattuk meg. Az ottani gyerekek bemutatták diabemutatón az iskolájukat és néhány számot is előadtak. Mivel a Nemzeti Összetartozás napja volt mi is röviden elmeséltük iskolánk hasznos tudnivalóit és énekeltünk is. A kis ünnep végén  a Vácis indulót is előadtuk.

Már minden fiú arra a pillanatra várt...amikor végre megmérkőzhetett egymással a három suli. Ha jól emlékszem a végeredmény 1-1 lett.

Miután a fiúink eléggé kifáradrak  jöhetett az ebéd!!!!!!! (Igazából erre mindenki várt.) Sült csirkét, kenyeret és banánt rejtett a hidegcsomagunk. A sok finomság elfogyasztása után felszálltunk a buszra és elindultunk Rédicsre a híres gördeszkás paphoz. A templom tudnivalói és a sok kérdezgetés után a pap (Lendvai Zoltán) parókiájához  utaztunk. A kerítés mögött két óriási komondor lihegett nekünk. Rögtön mindenki megsimogatta őket, de utána rohantak át az út túloldalára, mivel Zoli atya megmutatta nekünk mi is az a gördeszkázás. Néhány autogram után elindultunk hazafelé. Búcsút vettünk idegenvezetőnktől, Zoli bácsitól, aki három napon át rengeteg információval látott el bennünket. Amint átléptük a Szlovén határt mindenki elővette a mobilját és hazatelefonált. Az út kb 4 órás volt és egyszer álltunk meg egy benzinkútnál.  7 óra után megérkeztünk a Blaha Lujza térre ahol már szüleink vártak bennünket. Megtapsoltuk sofőrünket, Miklós bácsit, és indultunk haza.

Így összefoglalva az utazást voltak nagyon vicces és jó pillanatok, melyek örök emlékként maradnak bennünk.  A tanárokkal is nagyon jó volt együtt, Szlovénia is nagyon szép volt! Köszönöm társaim nevében!

A jól eltelt éjszaka és reggeli után rögtön a buszba szálltunk, mert a programunk tömve volt.

Először kissé óckodtam Horvátországtól (oda is átmentünk), mivel a határnál két magas, rátermett férfi nézte útleveleinket. A Zrínyiek családi fészkét kerestük föl Csáktornyán, ahol egy titkos váralagútba is bemerészkedtem. Egy olyan templomba is bementünk, amihez tartozik egy kolostor is tartozik 1 szerzetessel. Ezután következett Varasd, ami Horvátország ideiglenes fővárosa is volt. Igazi mediterrán hangulatú városka! Itt megnéztünk egy olyan múzeumot, amely bemutatta az akkori nemesek tárgyait, szobáit és valamennyire életüket is. Utolsó állomásunk ismét Szlovéniában Muraszombat volt, ahol a Szapáry-kastélyban található kiállítást tekintettük meg, főleg a néprajzi érdekességeket bemutató rész tetszett. A városban sajnos elmaradt a séta, mert zivatar tört ki.

 Ezt a napot nem tudom, hogyan fejezzem be, mert az előző napot a legizgalmasabb hellyel fejeztem be, de az e-napi események mindegyike fantasztikus volt.

Kedves Naplóm!

Reggel 6:30-kor indultunk a Blaha Lujza térről.

 A 4 órás út után megérkeztünk Szlovéniába, Lendvába, ahol Matyi Zoltán idegenvezető fogadott minket.

Első látnivalónk a Bánffy Központ volt, ami az elcsatolt területen élő magyarság kulturális központja. Ezután ellátogattunk a Lendvai Művelődési Házba, amit Makovecz Imre tervezett. A színpadon a zeneiseink nagyon szép éneket adtak elő.

Ezután az 1752-ben barokk stílusban épült Szent Katalin-templomba mentünk. Utána megnéztük a Kossuth- és Széchenyi-emléktáblát, és a Szent István- szobornál elénekeltük a Himnuszt.  Innen a lendvai várat kerestük fel, ahol sok érdekes kiállítást tekinthettük meg: régi viseleteket, fegyvereket, lepkéket.

Ezt követően a Lendva-hegyen álló Szentháromság-templom mellől gyönyörködtünk a panorámában, majd Zoli bácsi ismertette a templom történetét. Nagyon izgatott, hogy milyen is lehet Hadik Mihály múmiája….Hát megtudtam, sőt meg is láttam! A múmiához kapcsolódó történetek még meglepőbbek voltak.

 Következő állomásunk a Lendván működött esernyőgyár történetét bemutató kiállítás volt. Nem is gondoltuk, hogy ennyiféle esernyőt készítettek, már 150 évvel ezelőtt…….

Ezután Radamosra, a Máriafához érkeztünk. Ezen a fán sokan látták megjelenni Máriát. A fának ma már csak a maradványai vannak meg.

Majd később ellátogattunk Zsitkócra, ahol Deák Ferenc „majdnem” megszületett. Itt megnéztünk egy kiállítást, és megemlékezést tartottunk a Deák-emléktáblánál. Utolsó megállónk az „orchideagyár” volt, ahol hatalmas pálmaházakban rengeteg trópusi növényt láttunk. Az esőerdőben éreztük magunkat, kint valóban eleredt az eső is. Nekem a legjobban az a növény tetszett, amihez ha hozzáértem, becsukta a leveleit (megtudtam, hogy ez a mimóza). Több osztálytársam vásárolt szebbnél szebb orchideákat.

A nap végén elértünk a szállásunkra, az Olimpija Panzióhoz, ami fantasztikusan jól néz ki. Alig vártuk, hogy elfoglaljuk szobáinkat. A vacsora is nagyon finom volt………..

Rendhagyó történelemóra és könyvtári óra

Az órákat a Néprajzi Múzeumba tervezett látogatás helyett iktattuk be, amit Vadászi Zsolt földrajz-történelem szakos tanár, történész és Faragóné Tartler Mónika könyvtáros tartott.

A történelemórával a 94 évvel ezelőtti eseményeket ismertük meg. Zsolt bácsi a történelmi fali térképeken megmutatta az I. világháború előtti határainkat, megdöbbenve tapasztaltuk, milyen óriási területeket veszítettünk. A diabemutató segített megérteni ezeket a történelmi eseményeket, valamint azt, hogy mit is ünneplünk a Nemzeti Összetartozás Napján. A bemutató után kontúrtérképen jelöltük a régi határokat, megneveztük, és kiszíneztük az elcsatolt területeket.

A könyvtári órán csoportokban dolgoztuk föl a  forrásokat, melyek megbeszélésével elmélyítettük a tájhoz kötődő irodalmi és földrajzi ismereteinket.

Kedden  a Határtalanul! program előkészítő foglalkozásain vettünk részt. A három hetedik osztályt összevonták a kamaraterembe, és négy tanár tartott előadást. Szlovéniába megyünk, a Muraközbe, és Horvátországba is átruccanunk. Az előadást a tanárok négy részre bontották – a földrajz tanárunk, Dodi bácsi mesélt Szlovénia földrajzi fekvéséről, alapvető adatairól, például a népességéről, arról, hogy 8000 magyar él a muraközben, a szállásunkról, a monarchia legnagyobb esernyőgyáráról, és úgy általánosságában a kirándulásról.

Zsolti bácsié volt a történelmi rész, Hadik Mihály múmiájára részletesen kitért, beszélt az L alakú Lendvai várról, és magáról Lendváról is, a bogrács fővárosáról.

A másik osztály irodalom tanárnője, Nemoda Judit beszélt a kiránduláshoz kapcsolódó irodalmi anyagról, többek közt Zrinyi Miklós költőről.

Az osztályfőnökünk, Andrea néni pedig visszakérdezte az előbbieket játékos formában. Például mindegyik osztály kapott egy „igaz” és egy „hamis” feliratu táblát, és azokat kellett felemelni a kérdések után, attól függően, hogy igaz vagy hamis volt az állítás.